Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Intermezzo: a Nyilvánosság Klub esete a UPC-vel és a komolyzenével Tallián Miklós, www.hirszerzo.hu, 2007. április 6. A tiltakozók közt sokan vannak, akiket közvetlen felelõsség terhel a mostani állapotokért, ugyan, ne kenjék már saját sarukat másra. Még akkor sem, ha az a más épp a nem túl szimpatikus UPC.   Come gather ’round people Wherever you roam And admit that the waters Around you have grown And accept it that soon You’ll be drenched to the bone. If your time to you Is worth savin’ Then you better start swimmin’ Or you’ll sink like a stone For the times they are a-changin’. (Bob Dylan)   A hír: a UPC kábeltévé-szolgáltató (egyes értesülések szerint nem is egészen magától, hanem felsõbb érdekeknek engedelmeskedve) eltávolította mûsorkínálatából a Mezzo nevû, elsõsorban jazzt és komolyzenét adó csatornát.   A magyar értelmiség reakciója: aláírásgyûjtés, petíció, követelés, megtámogatva a Nyilvánosság Klubtól. A kezdeményezõ ezúttal ráadásul nem a megszokott tiltakozzunkellene-banda, nem. Számos komoly, valóban okos (és emiatt aztán csalódást okozó) név is van a listán. Többszörösen tragikus.   Elõször. A petíciózás nem old meg semmit, hiába sikerült az elõfizetõk preferenciáit tükrözõ felmérések és a nézettségi adatok ellenére visszapasszírozni az adót a mûsorba. Hogy pontos legyek, a UPC közleménye szerint a csatornacseréhez a „tudományos alapossággal elvégzett nézõi felmérések és rendelkezésre álló egyéb statisztikai adatok … nem biztosíthatnak tökéletes, objektív fogódzókat”. Értsd: szolgáljuk ki a nagytekintélyû értelmiséget, jobb a békesség.   De vajon ment-e ezzel valamire a magyar zenekultúra? Dehogy – a Mezzot nézû szûk réteg jól járt a másra kíváncsi, hasonló méretû vagy nagyobb közönség rovására, az aláírók pedig nyugodtabban alszanak.   Látszatmegoldás, mondom annak ellenére, hogy a zenével (részemrõl értendõ alatta az, amit komolyzenének szokás hívni, a többi legfeljebb rossz vicc) és általában a hangzó környezettel szemben az aláírók nagy részénél sokkal szigorúbb követelményeket támasztok. Sõt, némelyikük zenélésnek nevezett tevékenysége ellen legszívesebben magam is aláírásgyûjtést indítanék, ha nem volnék olyan megveszekedettül demokrata.   De mivel borzasztóan demokrata vagyok, elismerem, petíciózni szabad. Csak épp értelmetlen.   Nem oldja meg az alapvetõ gondokat: hogy a hazai zenei élet számos képviselõje még a 80-as évek politikai hangulatában él és az akkori korszellemnek megfelelõ színvonalon alkot; hogy a hazai szerzõk és elõadók szinte teljesen elvesztették a kapcsolatot az amúgy is öregedõben és fogyóban lévõ közönséggel; hogy a potenciális hallgatóság következõ generációi valójában egy fillért nem szándékoznak hangversenyre vagy operára fordítani; hogy a piacot telítették a megkérdõjelezhetõ minõségû meg a nyilvánvalóan ócska produkciók; hogy az eladható termékeket elkótyavetyélik, mert egyszerûen fel sem merül a legalábbis nullszaldós eredmény ötlete; hogy az erõforrásokat elképesztõ módon pazarolják, például mulatóssal töltik meg Európa egyik legjobb hangversenytermét; hogy a tömegek zenei ízlésének finomítására kidolgozott programok és módszerek eleve kudarcra voltak ítélve; hogy a zeneoktató szakemberek felkészültségére igen sokszor a botrányos a legenyhébb jelzõ; hogy az innováció kimerül a popzene oktatásba való beemelésének különbözõ verzióit taglaló mérhetetlenül ostoba ötleteken való polemizálásban; hogy az újdonságot hozó, de nem elkurvulós, fejenállás közben Vangelist hegedülõs, minõségi ötleteket a szakma kéjes örömmel veti el; hogy a marketingben és közönségkapcsolatokban használható korszerû technológiák évtizedes késéssel kerülnek elõ stb. Sorolhatnám.   Hát, ébresztõ. Ha csak a bajok tömör felsorolása ennyi, mit gondolnak, elegendõ visszakapni a Mezzót, és egy csapásra minden megoldódik? Hogy errõl a sok förtelemrõl mind a UPC tehet, és a magyar értelmiségi elitnek ebben semmi felelõssége nincs? Hogy ez a sok csontváz nem évtizedek óta halmozódik a gardróbban, hanem a Mezzo tervezett megszüntetésével mintegy varázsütésre került oda? Ugyan.   Persze – nincs kollektív bûnösség. A most tiltakozók közt is sokan vannak, akik átláthatják a valós helyzetet, és az õket vezérlõ jó szándékot sem kérdõjelezem meg. De sokan vannak köztük olyanok (zenészek és egyebek) is, akiket közvetlen felelõsség terhel a mostani állapotokért, ugyan, ne kenjék már saját sarukat másra. Még akkor sem, ha az a más épp a nem túl szimpatikus UPC.   Más kulturális szakmák felébredtek, és a rendszerváltás megterhelései után magukra találva rendszeresen nagy szakmai és közönségsikereket érnek el. Miközben munkakörülményeik nem jobbak, mint bárkié. Nem akarok senkit kiragadni, igazságtalan volna a többiekkel szemben, mindenki tud példát. És mivel a kultúrára sem fog soha végtelen mennyiségû pénz jutni, nem ártana elgondolkodni: ki pályázik bármilyen (állami avagy magán) forrásokra nagyobb eséllyel, a küldetését sikeresen teljesítõ intézmény vagy egy talajt vesztett szakma?   Másodszor tragikus a Nyilvánosság Klub bekapcsolódása. Számos olyan ügy van, amelynél elkelne egy fajsúlyos szervezet tiltakozása. Az például egészen biztosan nem tesz jót a nyilvánosságnak, ha egy kábeltévé-szolgáltató nem azért válik egyedüli szereplõvé a piacon, mert õ nyújtja a legjobb szolgáltatást, hanem azért, mert tiszta véletlenségbõl egy területen / egy háztömbben csak egy madzag fektethetõ le.   És az is elég ártalmas, ha egy elvileg független piaci szolgáltató mindenféle felsõbb erõk hatására rendezi be kínálatát, nem pedig a közönségigényeknek megfelelõen. Felsõbb hatalmak alatt persze nem valami transzcendentálist kell érteni, csak egy olyan hivatalos szervet, ami az egyes szolgáltatás-csomagokon belüli csatornakiosztásba elvileg csak korlátozottan szólhat bele, gyakorlatilag azonban minden mûsorszolgáltató életét meg tudja nehezíteni.   Az ORTT-rõl van szó fõleg, for the record. Szûcs László, a UPC kommunikációs igazgatója szerint ugyanis "komoly a nyomás a hatóságok részérõl, hogy úgymond ne packázzunk az új csatornákkal". A UPC a Gazdasági Versenyhivatalt emlegette még, ám õk legfeljebb csak ajánlásokat fogalmazhatnak meg azzal kapcsolatban: a szolgáltatónak meg kell-e kérdeznie az elõfizetõket egy-egy változtatás elõtt, ezt pedig a UPC a szakmában elfogadott módon megtette. Abba a GVH-nak nincs beleszólása, hogy melyik csatornát kell közvetíteni, melyiket nem.   De a Nyilvánosság Klub nem ezek miatt szólalt meg, hanem egy egyszerû tartalmi vitában (Mezzo vs. AXN) fogta az egyik fél pártját. Ehhez persze joga van, csak nem vág profilba, és felveti a kérdést: vajon képesek-e ezután hitelesen kiállni, és azt mondani, õket nem a tartalom, hanem kizárólag a játékszabályok tisztasága érdekli? Tallián Miklós Intermezzo: a Nyilvánosság Klub esete a UPC-vel és a komolyzenével, www.hirszerzo.hu, 2007. április 6.